Kosár
0
0 Ft

Kaszáltam a füvet lelkesen (hála Istennek volt mit...), és találtam két nyúlfiókát. Az egyik csendben volt, de a másik elkezdett sivalkodni. Erre odajött az anyjuk (addig nem vettem észre), egészen közelről szemlélte, mit csinálok. Persze a kicsiket békén hagytam, de azok nem mozdultak. A mama a képen látható szigorú tekintettel követett nyomon egészen addig, amíg a kicsik el nem bújtak újra. Ezt azért osztom meg, mert úgy tudtam, a vadnyúl otthagyja simán a kicsinyeit, ha baj van. Nyilván ez a nyúl nem támadt rám, de nem hagyta ott őket, próbálta tőle telhetően megvédeni a kicsinyeit.